A gyöngyékszerek kialakulása már az őskorra tehető, egyidős az emberiséggel. Ezek az ékszerek még többnyire bogyókból, állati fogakból, csontból, növényi magvakból, kagylókból és gyöngyökből készültek.

Eleinte nem csak nyakon hordták ezeket az ékeket, hanem más testtájakon is, például orrban vagy csípőn. Kinézetük népektől függően igen változatos volt, mind fűzésben, formában és anyagban egyaránt. Mágikus tulajdonsággal is gyakran felruházták őket, hittek abban is, hogy véd akár a rontások, betegségek ellen. Ezen kívül jelzőszerepük is volt, megmutatta tulajdonosuk társadalmi hovatartozását, valamint korukat, lakhelyüket és családi állapotukat is.

Már az ókori Egyiptomban kezdtek használatossá válni az üveggyöngyök, igaz akkor még csak uralkodók hordhatták ezeket. Először Alexandria, a későbbiekben Velence vált készítésük központjává. Amerika felfedezése után az indiai kultúrában is helyet kapott, melyet a mai napig megőrzött. Az 1950-es évektől pedig az emberek mindennapos kiegészítővé vált. Azóta összetételüket más anyagokkal (fa, fémek) is ötvözni kezdték.
Előnyei közé tartozik, hogy anyaga miatt a fémallergiások is nyugodtan hordhatják.
Az ékszerek egyedi igények alapján is elkészíthetőek, így teljesen egyedülállóak is lehetnek. Fűzhetőek akár teljesen hétköznapi, akár egy igazán elegáns dísznek is. Saját kedvtelésből, magunk is készíthetünk ékszereket.