Gyöngyfűzési technikák és minták

Az alábbiakban néhány egyszerű gyöngyfűzési technikát fogok bemutatni az elinduláshoz. Érdemesebb damilra vagy kifejezetten gyöngyfűző cérnára fűzni a gyöngyöket, ugyanis így sokkal tartósabb marad.
Gyöngyszalag
A legegyszerűbb gyöngyfűzési technika. Egy szállal készíthetőek a legkönnyebben, különféle szélességben. Kezdetnek az első szemet kell rögzítenünk, majd minden egyes új szemet visszaölteni az előzőbe a kívánt hosszig. Mint minden technikának, ennek is több fajtája van, pl. a szimmetrikus, aszimmetrikus szalagok, áttört szalagok.

Egyszerű egyszálas fűzés
Ez is egy nagyon egyszerű fűzési forma, de éppen ezért is csak akkor javallott, ha a gyöngyöket egymás után fűzzük fel, valamint, ha a minta egyszerű.

Kétszálas fűzések
A szálra négy szem gyöngyöt rakunk, majd betoljuk őket középre. Az utolsónak felfűzött gyöngyön keresztülhúzzuk a damilt, ami így két részre osztja azt. Mindkét felén felfűzzük a gyöngyöket, majd a szálat keresztülhúzzuk rajtuk. Ezt a műveletet kell elvégezni egészen a befejezésig, amelyet lezárhatunk kapoccsal, vagy akár egy nagyobb gyönggyel. Fontos, hogy a lezárás rögzítése utólag történjen meg. Nagyon fontos, hogy a kívánt fonal kétszer hosszabb legyen, mint amilyet az egyszálas technika esetén alkalmaznánk. Készíthető négy, hat, vagy akár nyolc szálas fűzési minta is.

Gyöngypánt
A gyöngypántok gyöngyszövő kerettel készülnek, amelynek a használata igen egyszerű. Maga a keret téglalap alakú, a rövidebb szélein szögek találhatóak. Boltokban is beszerezhető, de akár magunk is gyárthatunk házilag. A szövés menete a következő. Egy vastagabb cérnát/damilt a keretre kell fűzni, körbehúzva a szögeken ív alakban. Ahány soros pántot szeretnék alkotni, annál eggyel több sorosnak kell lennie a kereten a fűzőszálnak. Erre fűzzük fel alábújtatós módszerrel a gyöngyöket, így kerül két szál közé egy gyöngy. Ha a szál alatt felfűztük a gyöngyöket, akkor alulról tartva be kell nyomni őket a szálak közé, majd a tűt visszaölteni a lyukakon.

Gyöngyhorgolás/Gyöngyhurka
Általában kásagyöngyből készítik. A gyöngyöket felfűzzük a horgolócérnára, olyan sorrendben, hogy a minta kialakulhasson. Minimum két méter hosszan kell felfűzni, de figyeljünk arra is, hogy a szálak ne legyenek túl hosszúak. Ezután fogunk bele a horgolásba, ehhez 1-es horgolótűt alkalmazzunk, mert a gyöngyöket egyesével kell lehurkolnunk.

Peyote-öltés
Ez a technika a kezdőknek okozhat némi fennakadást, inkább haladóknak javallott. Ennek ellenére az alapvető rendszere elég egyszerű. Van páros és páratlan öltési formája is.
Páros megoldás esetében, a szálra felfűzünk négy gyöngyöt, majd még egyet, amelyet beleöltünk a harmadik gyöngyünkbe. Ezt a folyamatot ismételjük, amíg el nem készül az alap.
Páratlan öltés esetében is az a lényeg, hogy a gyöngyöt visszaöltsük az előtte lévőbe. De természetesen ez csak az egész öltés alapja.

Gyöngybogyó
Ez a típus teklagyöngyből különösen szép. Négy gyöngyöt kell felfűznünk a damilra, majd a szál végétől 10cm-re csomót kötünk. A csomó melletti gyöngyök egyikén át kell húznunk a szálat. Ezután három gyöngy felfűzése következik és hátulról visszaöltjük abba gyöngybe, ahonnan a szál kiáll. Két szemmel előre kell húznunk a damilt az új körben. Ezeket a lépéseket kell még egyszer megismételnünk. A végére felfűzünk egy szemet, amit beleöltünk az első egység végén lévő gyöngybe, a következő felhúzott gyöngyöt, pedig a kört elindító gyöngybe öltjük bele. Ha jól dolgoztunk és meghúzzuk egy kocka alakul ki. Két oldalán a stabilitás miatt érdemes a damilt megkötnünk.
Innentől kezdve pedig számtalan díszítési mód van.